A Református templom
A kisszámú barcsi református a 18-19. században a környék magyar falvaiból beköltözők közül került ki. Csekély lélekszámuk miatt sokáig nem szerveződhettek anyagyülekezetbe. Lelki gondozásukat a darányi és az erdőcsokonyai lelkész látta el. A barcsi reformátusok eleinte egy kis imaházban tartották istentiszteleteiket, mely az Ország út és a Német utca (ma Béke utca) kereszteződésének közelében állt.
Először 1939-ben kezdtek gyűjtésbe, hogy saját templomot építhessenek, ám ez a háború miatt meghiúsult. A gyülekezet lélekszáma rövidesen ugrásszerűen megnőtt. A csehszlovák állam területéről 1947-ben elűzött, és Barcson letelepített felvidéki magyarok közt ugyanis 17 kálvinista család is volt. Leszármazottaik ma is a gyülekezet gerincét adják. A rendszerváltás idején újra felmerült a templomépítés gondolata.
Az ügyet Császár Bíró Zoltán lelkész karolta fel. Az építkezést végül 1990-ben kezdhették meg az önkormányzat által adományozott, Bartók Béla utcai telken. A sok önkéntes adománynak és társadalmi munkának köszönhetően a közösség 1994-ben vehette használatba az új templomot. A gyülekezetnek jelenleg mintegy 600 tagja van, akik közül több mint 200-an aktív résztvevői a helyi egyházi életnek.