Barcs – Belišće együttműködés
Barcs legújabb horvát kapcsolata a szlavóniai Belišće városához kötődik, mellyel a VICINaD projekt (HUHR/1901/2.1.2/0120) kapcsán került partneri kapcsolatba. A két város közötti együttműködést, a projekten túl, a két város hasonló múltja, a térség dualizmuskori iparosításában betöltött hasonló szerepe támasztja alá.
Belišćének 1895-ben 1024 lakosa volt. Ez volt Horvátországban az első ipari munkáskolóniából modern iparvárossá fejlődött település.
A fafeldolgozáshoz kapcsolódóan többféle vegyiüzem is megjelent a településen. Abban az időben Belišće Európa legjelentősebb tölgy és bükkfeldolgozó üzeme volt, ahonnan zömében a nyugat-európai piacot látták el. A szállítás abban az időben kizárólag vízi úton, a Dráván hajókkal történt, Alsómiholjác (Donji Miholjac), Barcs érintésével; valamint a Dunán Budapesten keresztül.
Az első, keskenynyomtávú vasútvonal 1884 végén nyílt meg a család által újonnan vásárolt erdőterületek és az üzem között. Ezt követően kiépítésre került a teherpályaudvar, mivel a fa szállítására ebben az időben a vasút volt az egyetlen alkalmas eszköz. 1889-ben megalakul Budapesten a Szlavónia-drávamenti Vasút Rt. (Slavonska-podravska željeznica – SPŽ), megépült Belišćén a személypályaudvar, mely a mai autóbusz-pályaudvar helyén működött.
A teherforgalom mellett a személyforgalom is megindult: megépült Viljevón keresztül Noskovci-ig a keskeny nyomtávú pálya, mely csatlakozott a Podravska Slatina–Szentlőrinc normálnyomtávú vasúthoz. Így megteremtődött a vasúti kapcsolat a Dráva két oldala között, az 1868 óta már üzemelő Pécs–Barcs–Murakeresztúr vonalon keresztül Belišće és Nyugat-Európa (Trieszt, Bécs) között. A drávamenti vasút utolsó, legtovább üzemelő Belišće és Eszék (Osijek) közöti szakasza 1908-ban nyílt meg.
Barcs ezzel együtt fontos kereskedelmi központtá vált. Az említett kapcsolaton túl 1894-ben vasúti összeköttetés létesült Daruváron és Verőcén (Virovitica) keresztül Pakraccal, melynek már a személyforgalomban is jelentősége volt, Zágráb és Bécs irányába egyaránt.
A vasútvonal 1945-ig működött magántársaságként, majd államosították. 1946 és 1949 között ismét a Belišće-i vállalat tulajdonába került, majd visszakerült a Jugoszláv Vasutak hálózatába. A forgalmat folyamatosan szüntették meg az egyes, nem rentábilis szakaszokon. A legtovább a Belišće–Eszék szakasz működött, 1970-ig. Ezt követően Belišće normálnyomtávú vasúti összeköttetést kapott Bizovácon keresztül Eszékkel, azonban a forgalmat ezen a vonalon is leállították az alacsony utasszám miatt 2010-ben.
